Szentjánosbogár
Oly hűvös az éj... nincs rá szó!
Holdnak fényét szórja szét a hó.
Orcám csípi őrjítően hideg szellő,
Égboltomon túl sok már a felhő.
Mélyen hóba süllyesztem lábaim,
Körülöttem múltam sötét árnyai.
Jöhet bárki vagy bármi ellenem,
Pajzsom védi legféltettebb sebhelyem!
A hó ropogását tisztán hallom.
Lehet, ez lesz az én végső harcom?
Páncélomat átfújja a hideg szél,
Forró szívemre vadászik az éj.
Kitépi büszkén tartott pajzsom,
S én a magasba tartom kardom,
Szívem dobogását harci dobként hallom!
Érzem, ez lesz az én végső harcom.
Haláltáncot járnak ismerős árnyékok,
Megsebezték az én csillogó páncélom.
Hogyan veszíthettem el a pajzsom?
Tudom, ez lesz az én végső harcom!
Zihálásom párájában megszédülök,
Eltűnik a láthatár.
Így test még nem omlott össze,
Csak kártyavár...
Mint egy fényét vesztett
Szentjánosbogár.
Hátamon fekszem, fölöttem az égbolt
Vörösebb, mint a testemen
Éjsötétre fagyott vérfolt.
Nincs diadal, csak egy kihűlt szív,
De díszítik szép karcok.
Ez lett az én végső harcom.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Mikijozsa2023. február 2. 11:56
Nagyon jó lett a vers gratulálok szívvel szeretettel
S_Patricia2023. január 31. 19:53
Szívvel, figyelővel gratulálok. Szép mozzanatokkal teli vers.
versvilag2023. január 29. 15:08
Szerintem nagyon szép az egész vers! Nekem tetszett! Szìvet hagyok!
Versvilag
szederfalu2023. január 29. 10:15
Nekem az első öt kicsit gagyi, az utolsó 3 viszont jó lett(mondom ez csak az én szubjektiv véleményem)
Alakul ez, csak hajrá! Írj!
feri572023. január 29. 06:20
Szomorú, szép alkotás Dávid.
Szívvel gratulálok.
Feri