Fagy
Hólepte alak ül a padon,
némán mered maga elé,
napfény csillan rajt` a havon,
hólé válik emlékekké.
Minden cseppje bánatot mos ki
megfáradt, nyomorgó szívéből.
Érdemes-e hát tovább élni,
vagy elég volt e bús létből?
Nem töpreng az élet értelmén,
elfogytak már a vágyai,
ráfagynak vízcseppek ékszerként,
és elszakadnak láncai.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Erdossandor(szerző)2023. február 1. 04:55
@frank67:
Köszönöm Feri!
frank672023. január 31. 22:46
Szomorú és remek versedhez Gratulálok . Szívvel .
Üdv. : Feri
Erdossandor(szerző)2023. január 29. 19:04
@lantgyorgyi3:
Nagyon köszönöm!
lantgyorgyi32023. január 29. 14:01
Szomorú hangulatú versed mellett hatalmas szívet hagytam.
Szeretettel jártam nálad.
Gratulálok remek alkotás.
POET ölelés Györgyi
S.MikoAgnes2023. január 29. 09:33
fájdalmasan szépséges vers
nagy szív érte, kedves sanyi
szeretettel
ági
orpheus35352023. január 29. 07:45
Szomorú hasonlat, de jó.
Ildikó
Nata2023. január 28. 23:46
Gratulálok Sanyi! 💚
Erdossandor(szerző)2023. január 28. 18:44
@Taki:
Köszönöm!
Taki2023. január 28. 18:20
Szomorú, szép versed szívelem!
Laci
Erdossandor(szerző)2023. január 28. 18:03
@Anzsy:
Köszönöm szépen!
Anzsy2023. január 28. 17:58
Nagyon megindító a versed.
Szívvel gratulálok, Anzsy