Antal Szilvia Lomahongva

Minden lábnyom

Haza vezet

A szeretet nem gyengeség, hanem erő.
A szeretet varázslat.
Semmihez sem hasonlítható és semmivel sem pótolható.
A szeretet teremt.
Olyan dolgokat képes megteremteni,
amiket semmi más ezen a világon.
Ha szeretsz és szeretnek, abban van
valami semmihez sem fogható.
Valami szüntelen lüktetés, bizsergés, szépség.
Lélekmelegség.
Valami leírhatatlan, valami egészen különleges.
Olyan ez, mint a csillaghullás, mint a napfogyatkozás, vagy mint a sarki fény.
Megpróbálhatjuk leírni, lefesteni, de sosem leszünk képesek szavakba önteni.
Mert a legkülönlegesebb dolgokat a világon
csak megélni lehet.
Megélni és jelen lenni.
Nem félni, amikor csend vesz körül,
amikor egyedül maradsz a lelkeddel.
Sokszor a csend a legjobb társ,
megsúgja, amit tenned kell.
Ne félj magadtól, s ne félj, ha érzel.
Sírj, ha úgy érzed, sírnod kell,
a könnyed még nem emészt el.
Érzések, megélések, ez mind-mind csak Te vagy.
S ami születik benned, ettől a zajos,
furcsa, de mégis szép világtól, ezernyi pillanat.
S amikor megérted majd, hogy minden kellett,
a sírás, a nevetés, akkor egyszer csak megkönnyebbülsz.
Hisz tudni fogod, minden így áll össze,
s átjár valami furcsa remegés.
Szükség van itt rád,
mert ha nem lennél, valami hiányozna ebből az egészből.
A te hangod, a te némaságod,
a te örömöd, a Te kiáltásod.
Mert ami benned él, az mind hozzátesz ehhez a világhoz.
Úgy kellesz, ahogy vagy,
hát ne hasonlítgasd magad máshoz.
Ember vagy, páratlan, tökéletlen szépség.
A Szeretet örököse vagy.
Aki még sokszor vádolja magát,
aki olykor úgy érzi, kevés,
s akiben még napról napra ott van egy halvány kétkedés.
Lépd csak át bátran, s légy önmagad.
Alkalmazkodj, de ne igazodj soha e világhoz.
Csak szeress benne, akarj jobb lenni,
de ne másokért változz.
Tudni fogod, hogy melyik úton menj,
mert odavezet majd minden lábnyom.