Most...
Reszketek a hidegben,
Fáj.
Mintha egy kést döftek volna a hasamba.
Hányingerem van,
Remegek.
A hidegtől, a fájdalomtól, a félelemtől.
Nem akartam, mégis megpróbáltam,
Érted...
Sajnálom, hogy csalódást okozok.
Nem szándékos,
Hidd el.
Én tényleg mindent megpróbálok.
Te meg itthagytál magamra
Egyedül.
Meg sem kérdezted, mi a baj.
Mozdulatlan várok,
Alszol.
Testem szép lassan kihűl.
A fájdalom múlik, de a lelkem...
Sérült.
Érted ezt?
Hirtelen a semmiből
Könnyezem.
Rég volt már, hogy sírtam.
Melletted nem akartam,
Szeretlek.
Rég éreztem ilyen távol magam
Tőled...
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
feri572023. január 28. 05:16
Szomorkás hangulatú, remek alkotás Olivér.
Szívvel gratulálok.
Üdvözlettel.
Feri
John-Bordas2023. január 26. 13:05
Jó a versed kedves Olivér, bonyolult érzelmekkel vivodsz, szívet érdemelt ölel János szeretettel