Meddig
Szerelmesnek lenni,
Vagy fáradtan kelni,
Kedvesnek maradni,
Másoknak semmi.
Az idő elszáll,
Én próbálom csendben tűrni,
De ez a feladat meg akar ölni,
Csak próbáltam legyűrni.
Próbáltalak megérteni,
Te mégis menekültél...
Meddig tart ez még?
Te mégis mással lefeküdtél...
Mikor hallom hangod,
Gondolataim, akár a mennyország.
Boldog vagyok, mert hallhatom
Azt a dolgot, mely megbocsát.
Látni a mosolyod, érezni a csókod...
Meddig tart ez még?
Szívem most már akár a jég,
De az ég mégis kék.
Szeretlek, ezt soha ne felejtsd...
Kérlek, bocsáss meg nekem mindenért,
Melyet a saját haragom tett tönkre,
Hogy egy nap miénk legyen a kék ég.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Nawo2023. január 27. 14:55
Gratulálok, őszinte versedhez!
Zsomi60022023. január 25. 17:37
A kedvenc költőnőm vagy!
feri572023. január 25. 15:46
Szomorú, szép alkotás Tímea.
Első Szívvel gratulálok.
Feri