Dobos Tamás

Fekete vászon

Csak egy vagyok.
Nem tudom, te mit látsz...?!
Tenyeredben arcom az ok...
Itt vagyok, de vak vagy...
Egy színtelenül élő automata
a tükörképed maga... s
még te sem tudsz róla...

Fekete a vászon... s
feketével írok rá...
A válaszom a vállamon...
Nem hiába rángatom...
Ma halott a tudatom...

Holnap is egy leszek...
aki most is vagyok...
Egy, aki befest titeket, és
minden sziluettet, ami
körülvesz minket...
Csak egy vagyok.
Egy színtelenül élő automata...

Fekete a vászon és régi...
A háttérbe vész... mint
minden, ami elöl van...
Merre mész?
Nincs nyugalmam...
Ki vagyok én?!
Mint mondtam...

Csak egy vagyok...
Nem tudom... te mit látsz?!
Holnap is egy leszek...
Nem több, sem kevesebb...
Egy színtenül élő automata, s
fekete a vászon, amin
én vagyok rajta...