Messze még a hajnal
Messze még a hajnal.
Síró lelkemnek nagy baj.
Mondd, önzőség lenne ez?
De azt kívánom, hogy virradjon.
Szörnyű sötét éjszaka tűnjön el.
Minden, mire választ kerestem, benne múljék el.
Mert szívemen a seb nem gyógyul.
Még a hajnal fénye hozzám nem simul.
Bár lenne orvosság minden bajomra.
Szerelmemre és a mindennapokra.
De a szívemnek nincs vigasztalója.
Mert úgy érzem, a szerelemnek sokszor lettem bolondja.
De még más megtalálja galambját.
Nekem csak kijár a bánat.
Pedig hidd el, szeretném már én is.
Néha reménytelenül gondolkodom ezért.
Mert a fekete égre én csillagfénnyel írom.
Így lettem, így vagyok szerelmes.
Mégis, a szerelem, mit éreztem, elhagyott.
Gyere hát édes, tündöklő hajnalom.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
kicsikincsem2023. január 25. 21:23
Szívvel gratulálok a szép vershez!
Ilona
S_Patricia2023. január 25. 17:37
Szép vágyakozó vers. Szívvel gratulálok.
5367712023. január 25. 10:26
Nagyon szép alkotásod szívvel tetszik.
József
gypodor2023. január 25. 06:22
Shakespeare -i hangulat.
Szeretettel
Gyuri
feri572023. január 25. 05:34
"Mert a fekete égre én csillagfénnyel írom.
Így lettem, így vagyok szerelmes.
Mégis, a szerelem, mit éreztem, elhagyott.
Gyere hát édes, tündöklő hajnalom."
Kiváló, nagyon szép alkotás Mária.
Első Szívvel gratulálok.
Feri