Balázsné Noémi

Szerelmes vers férjemnek

Jöttél életemben, mint szivárvány az égre.
Vihar után te voltál életemnek éke.
Csillogó harmattal öntözted lelkem.
Mondtad, mostantól nem kell félnem.

Örömmel, boldogsággal láttál el.
Hittel, reménnyel, szerelmes szívvel.
A földi jó, ami elért, akkor úgy éreztem.
Mégis lehet a földön boldogság nekem.

Harmatos reggeleink nem múltak azóta.
Lettünk mi egymásnak szerelmünk záloga.
Lelkem, most fogadom szívemmel újra.
Még a halálban is társad lesz szerelmem.

Ha vihar dúl és villámok járnak égi táncot.
Ha a szél, mint hurrikán távol akar tartani.
Ha a fagyos tél ajka hideget is küld ránk.
Ha a tűzbe kell érted menni, megyek.

Mert szerelmem neked bizonyítottam.
Te pedig bizonyítottad, viszonoztad.
Lelkem, ha a nap felkelne és nem keltene engem.
Ne félj az elmúlástól, hiszen csak előre mentem.