Eszmélet
I.
Még csak október volt,
de már támadott a tél,
s ez a sürgő-forgó,
díszben ölő
vámpír város
már tiszta vérem
utolsó cseppjeit itta.
Valahol olajbűzt böfögve sült a fasírt,
s engem, mint egy cukorkás papírt,
sodort az utcákon a szél.
II.
És másnap a parkban
a derűs szeretet
üldögélt egy padon,
úgy kilencven lehetett.
Ősz haján, mint glórián,
cigánykereket vetett a nap.
(Csak ült ott és tűrte szelíden,
ha labda pattant felé.)
Az őszből, s tán életéből is
már csak néhány hét maradt.
Ahogy összenéztünk,
a nénike meg én,
mindent értettünk mi ketten,
hogy miért születünk, s miért halunk,
halak a nagy tengerből,
partra vetetten.
Felfedte magát előttünk
a világot átszövő értelem,
és azóta mindenben látom:
igazgyöngyöm érlelem.
III.
A tél után mindig tavasz jön.
A hó alatt zöld a fű.
A fákban megindul a nedv.
Csak sírok, ilyen egyszerű.
Mert megértettem,
hogy magányomban sem vagyok egyedül,
mert jó az étel illata, ahogy sül.
Mert rájöttem,
hogy aki szelíd, az a legerősebb,
mert nem vérzek el, ha elvágom kezem:
begyógyul rajta a seb.
Mert egy nagy hegyre felérve
rajtakaptam a Napot,
hogy a köd és a felhők felett
mindvégig ott ragyog.
IV.
Tudom, hogy ez az egész csak álom,
és ami szépet látok a világban,
azt csak kivetítem, projektálom.
A vetített kép ott van-e a vásznon?
Kinek van rá szeme, élvezi az előadást,
míg a vak a puszta vásznat tapogatja.
V.
Az élet belém fűzte,
és azóta ezer színével
bennem van egy filmen,
amit jobb híján úgy hívunk:
Az Isten.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
S.MikoAgnes2023. február 27. 20:12
csodálatos versed elbűvölve olvasgatom, kedves ferenc
betegség miatt maradoztam el, örülök, hogy rátaláltam
nagy elismerő szívet hagyok mellette
szeretetteli öleléssel biztató alkotásodért
ági
pótolom még egy nem olvasott versed
1111112023. január 27. 14:52
"Az élet belém fűzte,
és azóta ezer színével
bennem van egy filmen,
amit jobb híján úgy hívunk:
Az Isten. "
Szeretettel hagyok szívet. Piroska
kicsikincsem2023. január 25. 21:25
Nagyszerű vers. Szívvel gratulálok!
Ilona
Detti2023. január 25. 08:44
Mert rájöttem,
hogy aki szelíd, az a legerősebb,
mert nem vérzek el, ha elvágom kezem:
begyógyul rajta a seb.
Mert egy nagy hegyre felérve
rajtakaptam a Napot,
hogy a köd és a felhők felett
mindvégig ott ragyog.
Remek, biztató film kockákat olvastam, nagy szívvel gratulálok versedhez!
Üdvözlettel: Betti
Zsuzsa03022023. január 25. 07:19
Szép versedhez
szívvel, szeretettel gratulálok.
Jó egészséget, szép napokat kívánok!
Zsuzsa
gypodor2023. január 25. 06:28
Mert egy nagy hegyre felérve
rajtakaptam a Napot,
hogy a köd és a felhők felett
mindvégig ott ragyog.
Nagyon léleksimogató ez a vers
szívvel
Gyuri
feri572023. január 25. 05:46
Remek szép alkotás Ferenc.
Szívvel gratulálok.
Feri
Sznearanka2023. január 25. 04:50
Valóban, egy film. Érdekfeszítő, izgalmas, már vártam mindig a következő sort (filmkockát). Szeretettel gratulálok!
Taki2023. január 24. 22:26
Tényleg, mint egy film pereg versed... ragyogó! Szívelem!
Laci
KokutiEszter2023. január 24. 22:11
Élvezem az előadást. Mára már tetszik a film is, amit játszanak a nagyok.
Köszönöm az olvasás élményét!
Szívből gratulálok a csodás versedhez! ❤️