Remény nélkül
Felkelek minden nap,
Várok valamit, ami mámorít,
De újra este lesz, harang csendül,
S itt vagyok reménytelenül.
Az álmok idéznek
Fájdalmas emlékképet,
Eljő a reggel, és a testem csak ül,
S itt vagyok reménytelenül.
Majd minden kuszaság
Tán a helyére billen,
Vágyom rá végtelenül, s
Itt vagyok újra reménytelenül.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
viktoriavikcsu(szerző)2023. január 26. 17:56
Köszönöm szépen minden kedves Olvasónak!
viktoriavikcsu(szerző)2023. január 26. 17:56
@feri57: Nagyon szépen köszönöm!
hillailaszlo-ve2023. január 26. 01:37
Szomorúan szép, kifejező alkotás!
Remek versedhez
szeretettel, szívvel gratulálok!
Laci
kicsikincsem2023. január 25. 21:31
Szívvel olvastam szomorú versed, gratulálok!
Ilona
Detti2023. január 25. 07:54
Együtt érző szívvel olvastam szomorú versed!
Üdvözlettel: Betti
feri572023. január 25. 06:31
Szomorú reménytelen ,szép alkotás Viktória.
3. Szívvel gratulálok.
Feri
viktoriavikcsu(szerző)2023. január 25. 02:47
Köszönöm szépen János!
John-Bordas2023. január 24. 20:49
Érdekes vers, valóban szomorú, tetszik, szívvel olvastam ölel János szeretettel