Pókok és hálóik
Pára van az otthonában,
Pedig csak én jöttem.
Egy ismerős arc formáját
Képletesen magamra ötlöttem.
Nem akartam sokat, se keveset,
Csak egy magányos, eldugott,
Ablakszerű felületet,
Hol élhetek én egymagam.
De más se szereti,
Ha van pók a sarokban,
Így inkább még gondolkodom,
Hagyjam-e vagy kidobjam.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Madmi2023. január 29. 22:28
Ők is a természet részei, de kívül a lakástól távol.
Szívvel: Adriana
PELLEI2023. január 25. 11:08
Na, igen! Most dől el, természetbarát, vagy takarítónő jellem vagy-e?
Nagy dilemmádat szívvel olvastam:
Laci
orpheus35352023. január 24. 07:23
Szép vers.
Ildikó
feri572023. január 23. 11:06
Szomorú szép alkotás Martin.
Szívvel gratulálok.
Feri