Kovács Roland Attila

Szabadság

Menni szeretnék, de nem lehet,
folyamatosan csak merengek.
Az iskolapad elején
mindenki csak remél.

Menekülni már nem tudok,
mindenki fátylat mutatott.
Szeretnék megszökni végre,
adjatok utat, kérlek!

Szeretném látni a nagyvilágot,
amiért eddig mindenki kiáltott.
Szeretném élvezni a szabadságot,
amit eddig senki sem látott.

Szabadságot, mit szóként ismerek,
tán már sosem láthatom az eget?
Ezen gondolkodom, már mióta,
lehetek akár pilóta?

A szabadság íze nyers - vagy édes?
Nem tudom már, valóban mi éltet.
Kívánom ezt az ízt a számba: és
hogy milyen is lehet valójában.

Kóstolgatnám, érezném bimbóimmal -,
valamint alátámasztanám indokaimmal.
Esetleg a szabadság szörnyű gyaur?
Kíváncsi vagyok, ki itt az úr?

Megismerném őt egy nap,
ki a szabadságnak szelet ad.
Lelki béke, nyugalom.
Mindet meglelem az ugaron.