Molnár Szabolcs (soulszabolcs)

Ki?

Ki voltam, s ki vagyok?
Lenni leszek valaki?
Átölelhetne valami.

Menni fehér lovon a jóba,
Vagy menekülni magunkba?
Meddig akarok puha párnát tenni fejem alá?
Meddig akarok olyan jó után úszni, mely
csak fejembe ütött mérföldes színpadot?

Nem tudom, mi az, amit keresek.
Nem tudhatom, mi az, amit érdemlek.
Nem vagyok igaz, s hű magamhoz,
nem szédülök, nyavalygok.

Kisért a sátán. Valljuk be, ki ő!
Önmagunk sötétsége és "fénye", ki
haláltól retteg, nyüszít, mint a lőtt vad.
S ha nem őszinte, inkább hallgatag.

Hiába ordít, hisz változó.
Elporladó.
Talán, annyira valós, hogy nem is érdemel életet?

De hol a Maradó?
Ha nincs már semmi, megmarad a semmi.
Semmit megtartani, ego.
Semmit megszerezni, ego.
Semmit akarni, ego.
Akarni Istent, gyalázat.
Akarni Istent, önzőség.
Akarni Istent, ökörség.
Csak a "képet" akarjuk.

Rombolj, rombolj, mert új vár épül!

Ő az, ki akar bennünket, s időtlen
időre lobbant jelenlétre, s megtart tüzében
örökre.