Riadt szemek
Riadt szemek pislognak reám
Hűs éjszakák csendes viharán.
S tudom, mit néznek oly vakon
Bőrig ázott, fagyos alkonyon.
Megváltás, mire ők úgy várnak,
Hisz lelkük oly ingatag talaj.
S hol tán még sírt is ásnának,
Ha nem várna rájuk víg kacaj.
Holt arcuk csöndbe burkolózik,
Majd mind fáradtan esnek össze.
S halk nyomot hagynak lépteik,
Hol táncot jár a tavasz karcsú őze.
Elfojtott hangjuk mélabúsan sír,
S puha testük vele együtt rezdül.
Mit ők mondanak, mind igaz hír,
Hisz még a harang is velük zendül.
Könnyük, mint a korai pirkadat,
Mely lágyan harmatozik emitt.
S létük hossza csak egy pillanat,
Mit a halál zord keze magával vitt.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
vamosiistvan2023. január 23. 08:49
Tetszik versed.Szívvel,tisztelettel:V.István
orpheus35352023. január 22. 17:42
Jól összeszedted a lényeget.
Ildikó
MarcziM.Mathias2023. január 22. 17:19
Szívvel:
Mathias
kranczbela2023. január 22. 12:22
Akár egy rémálom!
Senkinek nem kívánom
hogy ilyesmit lásson!
Nézz inkább tükörbe!
Mosolygós szemek, nézzenek
veled szembe, szerelem legyen
és sok-sok boldogság benne!
A versed búsan csodás!
Élveztem minden sorát!
További sok sikert kívánok!
Szeretettel: Béla
feri572023. január 22. 05:11
Megható szomorú fájdalomversed Regina.
Első Szívvel olvastam.
Feri