A fészek
Lassan zuhan a nap,
S leesik csöndben, szépen...
Búcsú sugarával int a mezőnek,
Majd megszűnik létezni az égen.
Múló árnyékában a tücskök zenélnek...
S míg elhúzzák a nótát, az ember se rest.
A kapuja elé ballag egyenest.
Főleg a fehérnépek fakadnak itt dalra,
De érkezik a gazda is, s vele a ház sarja.
Hej, a falu...
Hát hogy is lehetne falu a falu,
Ha kapu elői üresen állnak,
S nyoma se volna ottan
Semmi padocskának.
Ám itt most mindannyian sorban ülnek a padra,
S nem mozdulnak, mintha tomporuk oda lenne varrva.
Majd mikor vége szakad a napi panaszszónak,
Nekilátnak gyorsan a mesélnivalónak.
Pörög is sebesen mindegyikük szája.
Ömlik a történet mindenki nyakába,
S bár díszes a beszéd, a hazugság oly ritka.
Itt még az Istennek sem lehet titka.
Így hát jaj a fiatalnak, kit a szájukra vesznek,
S jó derekasan meghánynak-vetnek,
Ám maguk sem voltak oly különbek régen.
Még az is lehet, hogy önmagukat szidják éppen.
Hej, a régi idők...
A fiatal élet, az elvesztett erő,
Az elvesztett szerelem s az elvesztett szerető...
Öreg a test, de az emlék élénkebb nem is lehetne,
Nehányuknak nevetni, másoknak sírni volna kedve...
Éjt csalogat e moraj, s eltelik az este,
A gazsó csorda is már útnak van eresztve.
Lassan elindul a gazda, s aztán minden vendég,
Megtörte a fáradtság már mindannyiuk kedvét.
De a kispad marad...
Üres marad... de nem szűnik a haszna,
Már el is terült rajta három foltos macska.
Ekképpen vár az őszre, télre, tavaszra,
S mindvégig csak a falu jónépét hallgatja.
Az idő vasfogatól porlik szürke fája,
De mégis ő marad a titkok kincstára,
Tudását megtartja magának, meg ám... az egészet,
S marad az, mi mindig is volt...
Jómadaraknak egy pletykafészek.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
VandorSzekely(szerző)2023. február 19. 10:38
@Lakatosne: kedves Ibolya, nagyon szépen köszönöm a figyelmét és a szívecskét. Örülök, hogy elnyerte a tetszését a versem.
Sok szeretettel: Lőrinc
Lakatosne2023. február 19. 04:32
Szeretettel olvastam versed! Akkor még nagyokat beszélgettek az emberek, (jót, rosszat egyaránt) gyermekként szerettem hallgatni! Figyelőt és szivet hagytam, Ibolya.
Sznearanka2023. február 6. 14:05
Nagyon hangulatos, nagyon tetszik! Szeretettel gratulálok!
VandorSzekely(szerző)2023. február 1. 23:03
@gypodor: mégeszer, köszönöm.
gypodor2023. február 1. 14:29
S míg elhúzzák a nótát, az ember se rest.
A kapuja elé ballag egyenest.
Főleg a fehérnépek fakadnak itt dalra,
De érkezik a gazda is, s vele a ház sarja.
Tetszik
Jól írsz! Gratulálok
szívvel olvastalak
Gyuri
VandorSzekely(szerző)2023. január 26. 18:04
@danhauser örvendek, hogy elnyerte a tetszését, sokat jelent.
Üdv Lőrinc
danhauser2023. január 26. 11:13
Remek hangulatú vers, szívvel gratulálok: Imre
VandorSzekely(szerző)2023. január 23. 15:13
@Anzsy: nagyon szépen köszönöm a figyelmet :)
Üdv. Lőrinc
Anzsy2023. január 23. 14:36
Szórakoztató, vicces versedhez szívvel gratulálok!
Anzsy
fredok2023. január 23. 07:27
Kedves Lőrinc!
Érdeklődéssel olvastam remek alkotásodat és magával ragadott...
Szívvel gratulálok!
fredok
VandorSzekely(szerző)2023. január 22. 18:06
@MarcziM.Mathias: köszönöm :)
MarcziM.Mathias2023. január 22. 17:25
Olyan jó kis "Móricz Zsigmondos"!
Gratulálok.
Szívvel:
Mathias
VandorSzekely(szerző)2023. január 22. 13:46
@feri57: köszönöm szépen :)
feri572023. január 22. 08:09
Humoros, remek alkotás Lőrinc.
Szívvel gratulálok.
Feri
Lakatosne2023. január 22. 06:55
Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.
VandorSzekely(szerző)2023. január 21. 23:06
@1-9-7-0:kedves Anikó, köszönöm szépen 😊
1-9-7-02023. január 21. 22:35
🤣Nagyszerű versedhez szívvel szeretettel elismeréssel gratulálok Anikó
VandorSzekely(szerző)2023. január 21. 19:51
@John-Bordas: kedves János, ha okoztam néhány mosolygós pillanatot, akkor már megérte :)
Szeretettel: Lőrinc
John-Bordas2023. január 21. 19:27
Hangulatos és jól megirt versedet nagy szívvel olvastam ölel János szeretettel