Közönség
Egy vérből valók vagyunk te meg én,
Vesztemre lesel mégis, mert ezt diktálja az ösztön.
Egymásnak esünk a dzsungel közepén.
Távolról vad ragadozók figyelnek.
"A torzonborz ügyesen küzd", mondják néha tűnődve,
S mindent beleadsz - neked kell nyerned.
Szomorúan odanézek, s aztán megint rád -
Így kell hát veszni a jóknak, ezek csakis ennek örülnek?
Elég. Elfáradtam. Beledöglök inkább.
Már nem küzdök, s te megérzed a gyengét:
Torkomnak esel, beterít diadallal a trófea vére...
Ünneplést vársz, de csak arrébb mennek unottan.
Nekik ez játék. Mindegy, melyikünk marad élve.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Fenyhozo2023. január 27. 20:50
A valóság tiszta kritikája ez!
danhauser2023. január 26. 10:39
Sajnos ez így van..Remek vers, szívvel gratulálok: Imre
Molnar-Jolan2023. január 22. 19:47
Így megy ez...
rampampam2023. január 21. 19:42
Jó, szemléletes vers a jelenség leírására.
JellyJensen(szerző)2023. január 21. 14:35
Mindenkinek köszönöm! ❤🙏
Taki2023. január 21. 13:48
Szomorú valóság.... nagyon tetszik versed! Szívelem!
Laci
Törölt tag2023. január 21. 12:48
Törölt hozzászólás.
John-Bordas2023. január 21. 12:15
Jó régóta működik ez a világban az tuti, szívet érdemelt a versed, ölel János szeretettel
MarcziM.Mathias2023. január 21. 12:14
Nagy általánosságban, jól látod!
Figyelőbe veszlek. E versed alapján mindenképpen!
Szívvel gratulálok:
Mathias
S_Patricia2023. január 21. 10:52
Remek rajz, az együttműködés hiánya, - kibicelve...Szívvel gratulálok.
feri572023. január 21. 10:48
Szomorkás szép alkotás Dénes.
Szívvel gratulálok.
Feri