Elrepedt perem
Nem! Mondtam magamban
Most minden túl zajtalan
Szembe sétáló arctalan
Hideg van az ég is hangtalan
Nem történhet ez meg
Hogy hiábavalók e versek
Csodaszép hónapok teltek
Nem számítanak a tettek?
Nem! Nem engedem
S míg sétálok csendesen
Eluralkodik testemen
Kedvemet mára elteszem
Hiába érek haza így nem otthon
Nem ha nem osztozunk koszton
Még ha mindig el is rontom
Egyedül ülök-e poklon?
Már csak melankólia mondja
Felső hatalom sorsomat fonja
Hangulatom el-elnyomja
Míg átölel egy erősebb borda
Megtörök mint elrepedt perem
Könnybe lábad gyorsan szemem
Nem tudva ezt minek vegyem
Takarva arcomat búsan elfedem
Nem láthatod bennem gyengét
Nekem csak törődő kezem gyengéd
Mi Téged mindentől megvéd
Iszod szemem minden cseppjét
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
danhauser2023. január 26. 10:10
Szomorúság és reménytelenség árad remek versedből..Szívvel olvastam: Imre
MarcziM.Mathias2023. január 21. 13:12
Remek vers! Tetszik.
Szívvel:
Mathias
Mikijozsa2023. január 21. 10:15
Elképesztő mennyire modern nekem tetszik
feri572023. január 21. 05:29
Szomorú érzelmes szép alkotás Ede.
Szívvel gratulálok.
Feri
lantgyorgyi32023. január 21. 00:57
Nagyon szépen megírt szomorú versed mellett hatalmas szívet hagytam.
Szeretettel olvastam, örömmel jártam nálad.
Gratulálok remek alkotás.
POET melegséggel Györgyi
m.falvay2023. január 20. 21:52
Nagyon szép , szomorkás gondolatok .
Szívvel .
Miki
fulop_gabor2023. január 20. 21:20
Gratulálok!
daneei2023. január 20. 19:26
Szívvel olvastam,szomorú alkotás remek rímekkel.