Szerző
Pusztai Eszter

Pusztai Eszter

Életkor: 24 év
Népszerűség: 11 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 147 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2023. január 19.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

feri57, kicsikincsem, MarcziM.Mathias, 1 láthatatlan tagunk

Pusztai Eszter

Hazug szavak

Bíbor patak mossa most
krokodil könnyeimet.
Szívem kis zugában
a rosszullét keringet.

Egy fekete doboz,
elhervadt rózsaszál,
hiányod kősziklaként,
nehezékként sóhajt rám.

Megkaptál mindent,
amit csak akartál,
s itt hagytál lógva
a semmire akasztván.

Lomha árnyék vetül
kietlen lelkemre,
felhasználtál engem,
amire csak kelhettem.

Önmagammal küzdve
értelmet nyert talán,
miért is való nekem,
a puszta magány.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


kicsikincsem2023. január 19. 14:59

Szomorú... szívvel olvastam, gratulálok!
Ilona

MarcziM.Mathias2023. január 19. 14:03

Második szívvel gratulálok:
Mathias

feri572023. január 19. 12:57

Szomorú érzelmes alkotás Eszter.
Első Szívvel gratulálok.
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom