Benkő Pál

Farkas

Múló szerelem

Egy örök tűz, mi szívemben égett érted,
ami most lassan hamuvá eléget.
Méreggé lesz minden érzésem,
mit egykor szerelemnek neveztem,
minden kedves dolog, mit benned szerettem.

Én vártam rád, mint egy madárijesztő,
kint voltam nyáron a tűző napon, és télen a hideg szélben.
Vártam rád, mert reméltem, hogy majd újra ölellek,
mint egy romantikus regényben.

Mérget csepegtettél: Reményt.
Azt mondtad, velem lennél, azt mondtad, vágysz rám.
Mégis távol maradtál, és szavaiddal csak hazudtál.

Most minden nap fájdalmas pillanatok közt
vágok ki mindet, mit benned szerettem.
Mindent, mit rólad elképzeltem,
és kitűzöm emlékeim a falra,
mint borús festmény,
egy idegen teremtmény.

Egy farkas, egy bestia, egy fenevad.
Az éjszaka ragadozója éhező száját nagyra tátja,
halálos a vicsora, és pengeéles minden karma.
Magával ragad a hideg fém, és eltűnik minden,
mi úgy éreztem, hogy valaha az enyém.