Adrian

Szívből örülök, hogy megismertelek

Nyugszik már az óceánban az öreg nap,
Olyan csönd van, mint régen nagymamámnál ötödnap.
De pörög az agyam, ejj mi volna...

Ezen gondolkozok zakatolva,
Szabadidőm s szabadságom zamatolva.
Ejj, mi lenne, ha nem így lenne s nem így volna?

Kezdem tényleg azt hinni,
Hogy van egy sors megírva,
Mely hatalmasabb mindennél.
(s bár így volna.)

Nagyszerű szerencse, hogy megismertelek, hisz szemedben magamat látom,
Magamat pedig viccesnek és pótolhatatlannak találom.

Bár egyke vagyok, de hiszem, hogy testvérem ki tovahagy,
S ha csak egy kicsit is egyetértesz, kicsit is
Megértesz, akkor megköszönöm, hogy vagy.