Zsó

Halál

Szívroham

izzadsz, folyik rólad a víz.
torkod száraz, vágysz a folyadékra,
elindulnál, de lábad gyenge,
szinte majdhogynem összecsuklik.
kapaszkodva lejutsz a lépcsőn,
kezeid remegnek, sőt tested azokkal együtt.
agyadban a gondolatok ide-oda cikáznak,
nem érted, mi történik, talán jobb is.
félsz, tested szétroppan.
fejed lüktet, fáj, majd` széthasad.
füled súg, egész testedben érzed szíved heves dobbanásait.
torkodról mély, szenvedő hangok jönnek,
segítségre vársz, sikítani próbálsz.
szemed fáj, azt hiszed, nem marad a helyén, annyiszor fordul meg a szoba minden egyes fején.
szorító fájdalom a mellkasodban, folytonos reszketés testeden.
levegőért kapkodsz, mert kell az oxigén,
annyi, hogy tested bírja a gyorsulást.
könnyed hullik, viszont szemed száraz,
arcod nedves,
hajad nyakadra, állkapcsodra ragad.
szíved addig gyorsul,
amíg le nem áll.
szívroham.
a szobában nevetnek rajtad,
azt hiszik, játszma, hiszen te ilyen vagy,
a bohócok álma.