Tamarit kastélya
Hullámok halálát
csillagok alatt ha nézem,
a végtelen végét kutató szemem
nem találhat meg téged.
Ha mezítelen lábam
már fázik arany homok alatt,
s a sziklaormon büszkén
magasodó kastély igéz,
talán magát a mélybe vetni
készül, mert az idő annyit nyúzta már,
arcába sós habot fúj a szél,
ég és föld közt vonzza a mély,
de nem omlik a hullámok közé,
még nem tud -
még mindig remél.
Spanyolország, 2022. augusztus
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
lantgyorgyi32023. január 16. 05:06
Nagyon szépen megírt versednél hatalmas meleg szívet hagytam. Érdekesen dolgoztad fel a magányt.
Szeretettel olvastam, örömmel jártam nálad.
POET ölelés Györgyi
feri572023. január 15. 14:05
Kiváló, szép alkotásodhoz Zsófia.
3. Szívvel gratulálok.
Feri
John-Bordas2023. január 15. 12:53
Jól megirt szép verset hoztál olvasasra, nagy szívet érdemelt ölel János szeretettel