Ne áltass
Hadd legyek most végre őszinte,
Nem voltál egészen őszinte,
Mikor apró ágyam féltő kezed őrizte.
Azt mondtad, az élet boldog lesz,
Az élet, mit nekem teremtesz,
De a lét kínja párnámba fájó tűket tesz.
Azokon fekszem, tűztől meg nem melegszem,
Azt hittem, itt leszel mellettem,
S a jövő máig nem hagyja, hogy meglessem.
Biztattál, hittel kínáltad, óvtad lelkemet,
Tápláltál reménnyel, s most azt elveszed,
Miként jön el utolsó perc, mi majd eltemet?
Hagyd végre, ne mesélj feneketlen tóról,
Ne áltass, ne várass tovább, elég a szóból,
Mutasd meg végre, hogyan merítsek a jóból?
2022. december
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Callypso2023. március 19. 18:18
Már a blogodban is tetszett. Mély vers ugyan, de nagy helye van az üzenetének... Itt is gratulálok!
Daemonic01(szerző)2023. január 16. 16:30
@Lysaa: Igen. Most már olyannak kell jönnie, ami blogon még nem szerepelt, mert kezdek unalmassá válni. :)
Lysaa2023. január 16. 11:34
Végre megjelent, már vártam.. :)
Daemonic01(szerző)2023. január 15. 21:46
@orpheus3535: Köszönöm, egyetértek :)
orpheus35352023. január 15. 19:14
Nagyon keserű az a kérdés. De így kell.
Ildikó
Daemonic01(szerző)2023. január 15. 11:29
@lantgyorgyi3: @feri57: @Taki:
Köszönöm. Örülök, ha tényleg tetszett. :)
Taki2023. január 15. 11:03
Megrázó gyermeki harag...a gyász része... gyönyörű!
Szívelem!
Laci
feri572023. január 15. 08:09
Szomorú, megható gyászversed Dominik.
Szívvel olvastam.
Feri
lantgyorgyi32023. január 15. 01:00
Nagyon szépen megírt versednél hatalmas meleg szívet hagytam.
Szeretettel olvastam,
Gratulálok remek alkotás.
POET ölelés Györgyi
Daemonic01(szerző)2023. január 14. 21:49
@m.falvay: Az élet már csak ilyen.
Köszönöm. :)
m.falvay2023. január 14. 21:46
Kedves , szomorú sorok .
Szülőként fogod megtudni hogy a szívből jövő ígéretek nagy része is csak ígéret marad .
Szívvel Miki