Hampuk Zoltán

Szegény karácsony

Holnap jönnek az unokák,
de tiszta hideg a szobám.
A télen még nem fűtöttem,
mert bukszám üresen böffent.

Itt lesznek a szép ünnepek,
vásárolni boltba megyek.
Öreg gebe a pénztárcám,
mélyén pár forint néz árván.

Gyertek szépen, most elmegyünk,
boltban jó melegen leszünk.
Jaj-jaj, a hideg csontjaim,
eszmélnek dermedt tagjaim.

Mennyi ember! És mind tolong,
Karácsony van, és nem boldog.
Kocsit tolnak megrakottan,
vásárolnak igen gyorsan.

Nem rohanok, csak csoszogok,
az árukon ámuldozok.
Karcsi, Jancsi, Peti, Julcsi,
mosolyuk és sok-sok puszi.

Ajándékot mit adhatok?
Szaloncukrot!... nyolc darabot.
Fenyőfára rég nem tellett,
s ez jelezné az ünnepet.

Kacag bukszám... nincs rá pénzed!
A puszikban most nem lesz részed.
Feleselek!... már kitaláltam.
Egy sütit veszek nagyon bátran.

Otthon szépen négybe vágom,
s oly ünnep lesz, mint az álom.
Vár ránk még egy száraz kenyér,
megkímélte azt az egér.

Ha egy kis tejjel meglocsolom,
olyan lesz, mint egy lakodalom.
Melegszik már a szívem tája,
kész az unokák vacsorája.

Pénztár előtt jó hosszú sor.
Gebe bukszám egyre csúfol.
Te, ezt ki nem fizetheted,
szégyened hazaviheted!

Mögöttem egy elegáns úr
haladna, szinte félretúr.
Nincs ideje, már sietne,
ha a kasszás gyorsabb lenne.

Pittyegések egymás után,
árat nézem kicsit bután.
Elszámoltam!... most úgy látom,
elszállt a lakomaálom.

Öreg gebét szólítgatom,
még pár forintért nyaggatom.
Keresgélek, idő szalad,
a hosszú sor most megakad.

Fiatalember, előre mehet!
Amíg sok aprómat előszedem.
Pittyegések pergő sora.
Bukszarejtek sok aprója.

Szépen gyűlik, gyülekezik,
a vén szívem lelkendezik.
Megvan a lakoma ára!
Nagy az én örömöm mára.

És pénzem adnám a kasszás nőnek.
Már nem tartozom, csak a vevőnek.
Az úr kártyával mindet fizette.
Nyújtom a férfinak... el nem vette.

Ugyan már, néni, szívvel adtam!
Adás örömét már megkaptam.
Kopott szatyrommal csak állok,
könnyeimtől alig látok.

Valaki köszönetet se várjon.
Igen... tényleg itt van a karácsony!
Tán még befűthetek?... és nem fázom,
amíg az unokáimat várom.