Szabó Balázs (Poetagramm)

fény

szeretem nézni a sötétséget,
a fény kényszerít,
a szemek befelé fordulnak,
ahol nincs beugró,
mint egyes lakásokban az előszobából.
de nem úgy alakította ki,
hogy illeszkedjek
kezekbe, vödrökbe,
stb.

szeretem hinni, hogy határtalan létezem,
mint a levegő,
bárhonnan bármikor bármennyit.
lélegezni,
végeredményben elvenni,
s mindig úgy adni vissza,
hogy az valamit módosít.

így nem tűnik fel,
hogy nyitva hagyott ablakokat bámulok
lakótelepek sötétjéből,
a szemek kifordulnak,
a lélegzetek összepréselődnek,
tárgyakba bújok,
kitöltetlen kezekbe,
sötétségbe fúlok,
s várom,
bárcsak
kényszerítene a fény.