Ujvári László

Nem hiszem

Nem kápolna, isten, fátyol vagy mi pátyol,
S nem átok, ami gátol, én így látom, amit látok,
Nem az imádat véd meg, de nem is az imátok,
Tudom, te is menekülsz a mindennapi mától.

Nem eső, ami elmossa a kedved, legyél bárhol,
Bár a napsütés űzi el a szürkét a világból,
De még mindig itt állok, s ki tudja, még meddig,
Sőt hol érdekel, látszik-e mögöttem a lábnyom?

Egy pirkadat, sárguló, őszinte pillanat az élet,
Egy mozzanat, kontextus nélküli színdarab,
Nem holmi íratlan bekezdés a híd alatt,
Vagy önmagadba ringatózó költői hinta csak.