Hullanak
Hullanak a levelek, hullanak a katonák.
Lőtt sebek, mit nem gyógyíthatnak pirulák.
Szétszakadt szívek, csonka családok,
Füst és tüzes porfelhő, kiutat nem találok.
Anyák könnyei, mint a zivatar,
Mossák tisztára a vér áztatta földet.
Nem hallhatják többé,
Hogy gyermekeik mennyire szerették őket.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Motta2023. január 8. 08:23
Szomorú, szép versed szívvel olvastam.
Motta
orpheus35352023. január 8. 06:54
Szomorú a háború, és tragikusak a sorsok ott. remek vers.
Ildikó
feri572023. január 8. 05:49
Szomorú valós alkotás Mikulas.
Szívvel olvastam.
Üdvözlettel.
Feri
Szickey_Me2023. január 8. 00:10
Levegő és lélegzés nélküli élethelyzet, a vers pedig pontosan ezt a rendkívüli mértékben fullasztóan légüres életteret körvonalazza.
Meg kell állni mellette, megragadó versstílus, megsemmisítő verscélpont.
Köszönöm szépen a verset,
Szickey
1-9-7-02023. január 7. 22:19
😢szívszorito kiváló kifejező versedhez szívvel szeretettel elismeréssel gratulálok Anikó
lantgyorgyi32023. január 7. 20:36
Nagyon szépen megírt sokatmondó versed mellett hatalmas meleg szívet hagytam.
Aktuális, sajnos felnőtté vált korunk szégyene a békétlenség.
Szeretettel olvastam, együttérzéssel jártam nálad.
POET ölelés Györgyi
MarcziM.Mathias2023. január 7. 19:51
Ismerős!
Szívvel:
Mathias