Pókháló
Fonalát szövi
csendesen egy álmos pók.
Én ébren vagyok,
tudom, hogy nem álmodok.
Pókhálón lógok,
véremet szívja a félsz.
Félelem attól,
hogy vajon mit is remélsz.
Remélsz-e most is
még bármit, ami éltet,
vagy felhagysz minden
reménnyel, mert felélted
az összes dolgot,
amiért eddig éltél?
Minden jó és rossz
eredményt, mit elértél,
magadnak köszönd
egyedül, és ne másnak!
Úgyis mind része
vagyunk az elmúlásnak.
2020.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
daneei2023. január 10. 13:25
Tetszett,Szívet hagytam.
Coalaman(szerző)2023. január 9. 13:46
@JohanAlexander: Köszönöm!
MarcziM.Mathias2023. január 7. 20:22
Jó vers!
Szívvel:
Mathias
Csendhangjai2023. január 7. 17:55
Szép művedhez, szívvel gratulálok!
Klára
JohanAlexander2023. január 7. 15:44
Bálint, remek vers.
feri572023. január 7. 15:35
Megható, szép alkotás Bálint.
Szívvel gratulálok.
Üdvözlettel.
Feri