Az ébredés messze van
Álmodtam egy üvegpalotáról, peremén
csókoltam a hajnali szellőt, mielőtt levetettem magam.
Álmodtam egy kígyóról, ki almát ölelt
pikkelyes bőrével melengetve.
Álmodtam, hogy a tor már megtelített minden torkot,
és a gyomor visszaküldi terhét. A világ megtépett sebeit
visszahajtva magamra elaludtam.
A rombolás mítosza, pompája arany, fénye ragyog.
Álmodtam róla a vad extázisban, sírra egy sír.
Temető nincs elég.
Álmodtam a vérről, folyam volt. Remegő lelkek festették
színét, tiszavirág életű remény sebét mosta.
Álmodtam a repülésről, szárnyaim olvadtak.
Az állat szűkült bennem, lesz-e, ki újra megtanul beszélni?
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Knoska(szerző)2023. január 25. 20:14
@S_Patricia köszönöm !
S_Patricia2023. január 21. 21:01
Érdekes elképzelhető álom, néhol ismerős szereplőkkel. Szívvel gratulálok.
Knoska(szerző)2023. január 10. 18:40
@daneei köszönöm !
daneei2023. január 10. 08:54
Szívvel olvastam.
Knoska(szerző)2023. január 7. 20:07
@feri57 köszönöm !
@egoka72 megtisztelsz, köszönöm! Mivel nagyra tartom én is Jim(aki költőként se volt utolsó) és a The Doors munkásságát.
feri572023. január 7. 05:44
Nagyon szép és kiváló alkotás Zoltán.
Szívvel gratulálok.
Üdvözlettel.
Feri
egoka722023. január 7. 04:57
Mintha Jim Morrison sorokat olvastam volna,neki voltak hasonló látomásai.
Gratulálok szívvel
Knoska(szerző)2023. január 6. 21:31
Köszönöm @ditte142 !
ditte1422023. január 6. 19:39
Kedves Zoltán
Micsoda víziók,
micsoda versben!!!!
"Álmodtam a vérről, folyam volt.
Remegő lelkek festették
színét, tiszavirág életű remény sebét
mosta. !!!!!!!