Megrekedt lélek
Megrekedt valahol a lélek,
Élet és halál között lebeg.
Fájdalom él örökké a szívben.
Nem érdekli már az élet.
Sötétség öleli keblére,
Vigaszt nyújt a magány könnye.
Nem érdekli semmi körülötte,
Csak a kötelességből teszi a köröket.
Állandó fáradtság öleli magához.
Sötétség nyugalmat áraszt,
És csak van a maga világában.
Emlékek örök varázsában.
Betegen dobban szíve,
Hiányától szenvedve.
Már semmi sem olyan, mint régen.
Beteg lett örökre lénye.
Elvesztette minden ünnep a szépségét.
A szomorú sors lett élete.
Újra tanulni az életet.
Kiszabadítani megrekedt lelket.
De a magány ringatja lelkét,
Ordító fájdalom tépi szívét.
És csak lebeg lelke.
Az emlékek ölelik át a percet.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
feri572023. január 7. 06:04
Megható szomorú gyászversed Ilona.
Szívvel olvastam.
Szeretettel.
Feri
1-9-7-02023. január 6. 21:16
😢szívet hagyok szeretettel elismeréssel Anikó
John-Bordas2023. január 6. 20:01
Fájdalmasan szép a versed drága Ilonka, nagy szívvel olvastam ölel János szeretettel
molnarne2023. január 6. 19:24
Fájdalmas soraidhoz szívem hagyom szeretettel:ICA
Csendhangjai2023. január 6. 18:59
Együttérző szívet hagyok szépen megírt művednél.
Üdvözlettel:
Klára
Detti2023. január 6. 18:23
Fájdalmas gyász versed együtt érző szívvel olvastam!
Üdvözlettel: Betti
ditte1422023. január 6. 16:46
Drága Ilonka!
Nagyon fájdalmas a gyász, szeretteinket elveszítve.
Elvíve sok örömet, együttlét boldogságát.
Nehéz újrakezdeni.
Valami célt, elfoglaltságot kell találni., ami értelmet ad az életnek.
Nagy-nagy szívvel, szeretettel olvastalak, mintha csak a saját helyzetedet élnéd meg, annyira élethű a vers!
Szeretettel időztem:
Erzsébet
orpheus35352023. január 6. 16:28
Megakadtunk, így érzem én is sokszor, remek, őszinte vers.
Ildikó