Barna Patrik

Fohász

Istenem, kérlek, még egy percet maradj,
hogy emebből itten egy embert faragj,
hogy tanítsd meg nevetni, sírni, élni,
hogy mutasd néki, a rossztól nem kell félni!

Adj néki fájdalmat s megannyi örömet,
hogy a lelkében legyen hála s köszönet,
mutasd meg, milyen is éhezni s fázni,
s hadd tudja meg, milyen a viharban elázni!

Hagyd, hogy megüssék s olykor alázzák,
hogy néha tiltott, égető vágyak kínozzák,
s mutasd meg néki, hogyan tanulhat belőle,
majd engedd őt ezek után emelt fővel előre!

Törjön csontja, kínozza őt ezer kín s nyavalya,
majd utána múljon el néki minden egyes baja,
kapjon tőled ezek után legalább annyi erőt,
hogy arcán érezze ismét azt az éltető szellőt!

Kűzdjön ármánnyal, csapják be őt galádul sorra,
tanulja meg az életet, majd legyen büszke a korra,
zúzza szét megannyi szerelem a fáradt szívét,
majd vezesd őt mégis egybe, hadd találjon békét!

Néked ez egy perc, mit kértem, de neki egy élet,
tanulhat tőled tömérdek rosszat s megannyi szépet,
fogd, kérlek, addig a kezét, s a lelkét mindaddig óvd,
hogy a rossz meg ne törje, s válassza mindig a jót!