Szürkegémek
Három borzassá tollasult szürke gém
gubbaszt a szántóföld jegén.
Sárga kóró lábuk jégvirág futtatta,
enged a déli nap hevén.
Berek vizét a fagy kulcsra zárta.
Pocok-moccanásra várva,
sikamlós, tó-szagú halról álmodik.
Három didergő árva.
Jégzárvány percek, órák vánszorognak. Jut-e ma melegség szívnek, gyomornak?
Lábnak a dermedt agy kelletlen üzen.
Kristályos csendben szemek kopognak.
Tollburkában a három szürke gém
Csügged a szántóföld jegén.
Lábukról lassan olvad a fény.
Téli éjjel megfagy a remény.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
MarcziM.Mathias2023. április 4. 14:47
Ez a versed is nagyon szép!
Szívvel:
Mathias
1-9-7-02023. január 6. 21:37
Évszakok versedhez szívvel szeretettel gratulálok Anikó
feri572023. január 6. 06:40
Nagyon szép téli természetversed tetszik Zsófia.
Szívvel olvastam.
Szeretettel.
Feri
Zakeus2023. január 6. 06:31
Gyönyörű vers, szívből gratulálok!
Gábor.
Nata2023. január 5. 23:11
Nagyon szép képek, tetszik a versed. Gratulálok!! 💚
John-Bordas2023. január 5. 21:55
Drámai, jól megirt vers, szívet érdemelt ölel János szeretettel