Boldogságom forrása
Megvannak azok a karok,
Ahova szeretnék bújni,
Tudom, ha mellette vagyok,
Labdába sem tudok rúgni.
Megvannak azok a csókok,
Mikor összeér két világ,
Csak úgy, mint egy sólymot,
Engem is megöl a kíváncsiság.
Megvannak azok a szemek,
Amiben mindig elveszek,
És senki sem tudja, miért,
De megőrülök mellette.
Megvannak azok a percek,
Mikor szinte megáll az idő,
S ámulatba ejtő lelke,
Akár bányásznak a rubintkő.
Megvannak azok az érzések,
Melyek mindig zavarba hoznak,
De összes hibája ellenére
Mindig ő lesz a legfontosabb.
2022. március 6.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Szejbii(szerző)2023. január 12. 15:10
@MarcziM.Mathias: Köszönöm a támogatást!
MarcziM.Mathias2023. január 11. 15:13
Szívvel, figyelővel olvastam:
Mathias
Szejbii(szerző)2023. január 5. 19:31
@feri57: Köszönöm szépen!
feri572023. január 5. 06:31
Remek versedhez Milán.
Szívvel gratulálok.
Üdvözlettel.
Feri
Szejbii(szerző)2023. január 5. 01:00
@John-Bordas: Hálásan köszönöm!
Szejbii(szerző)2023. január 5. 00:59
@1-9-7-0: Köszönöm!
John-Bordas2023. január 4. 23:16
Aranyos szerelmes vers, szívet érdemelt ölel János szeretettel
1-9-7-02023. január 4. 19:25
Első szívvel szeretettel gratulálok boldogság versedhez Anikó