Édesanyám
Édesanyám, te drága lélek,
Itt lent a földön nagyon félek.
Félek, önnön magam falom fel,
Hideg magány magához ölel.
Tépő egyedüllét eltemet,
Megmérgezi üres lelkemet.
Te se lakozol már itt velem,
Nem hangozza már ajkad nevem.
Borús lett már elmém belseje,
Üres szívem harsogja tele.
Üresként állok idő szelének,
S árnyak kezükkel elérnek.
Érzem, éltemben holtként létezem,
Akarsz élni?! Magamtól kérdezem.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
MarcziM.Mathias2023. január 9. 17:11
Szomorú szívvel, figyelővel olvastam:
Mathias
katalin992023. január 8. 00:10
Álmok ,célok nélkül remény nélkül elvész a lélek.
ditte1422023. január 3. 12:30
Kedves Attila!
Éltessen és adjon erőt a sok szép emlék,
mely hozzá fűz.
S további életedben igyekezz méltó lenni hozzá.
S akkor már nem élsz hiába!
Nagy szívvel, szeretettel, figyelővel:
Erzsi néni
gypodor2023. január 3. 08:36
Szívszorító vers
szívvel
Gyuri
feri572023. január 3. 06:02
Megható szomorú fájdalmas érzelmes félelemversed Attila.
Szívvel olvastam.
Üdvözlettel.
Feri
Szekely_mate2023. január 3. 00:24
Az emberre anyjánál tán senki nincs nagyobb hatással.
orpheus35352023. január 2. 20:50
Nagyon megható verset írtál.
Ildikó