Zord nagyúr
A hegy tetején egymagában
Áll a vára, s homályában
Terme mélyen trónján ülve
Várakozik zord nagyúr.
Fürkész szeme lángra gyúlva
Keres, kutat mind feldúlva
Erdőt, mezőt, falvat, házat:
Hogy mit megrontson, hol találhat?
Az öröm, boldogság néki méreg.
Nem tűr ő ily dőreséget!
Ha valahonnan hírét veszi,
Magát sötétséggel fedi, s útnak indul hirtelen.
Tudd, ha lelked bánat öli,
Hol öröm volt, többé nincsen már,
Csupán csak kín és vágy, sóvár!
Ő járt ott, és megérintett.
Lopva derűt, szép emléket.
Várába mind visszaviszi,
Módját leli, keseríti,
Hogy írmagja se maradjon.
Aztán büszkén ül zord, sötét trónján,
Halvány, sápadt mosoly arcán.
Majd szertenéz a nagyvilágba:
Hol nincs jelen még homálya?
Lecsapni kész hevesen.
Hisz Ő a megtört álmok ura,
Ki ha örömöt lát, indul újra.
Keserv, bánat elhozója,
És ez így megy szüntelen.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
m.falvay2022. december 29. 21:46
Bánatos , szép gondolatok .
Szívvel Miki
1-9-7-02022. december 29. 19:31
Szívszorito versedhez szívvel szeretettel gratulálok és boldog újévet kívánok Anikó
feri572022. december 29. 05:28
Szomorú, nagyon szép alkotás.
Szívvel olvastam és várom a következő versedet is.
⛄🎄,Sikerekben, egészségben és boldogságban gazdag
Istentől megáldott nagyon boldog, sikeres Új esztendőt kívánok néked és a kedves családodnak!🍾🎉.
sok-sok szeretettel.
Feri
John-Bordas2022. december 29. 00:15
Érdekes és egyedi bemutatkozás, a koncepció tetszik, szívvel és figyelovel gratulálok hozzá, várom a továbbiakat is, ölel János szeretettel BUÉK