Némán, csendben
Egy halványan fogó toll,
újabb eldobott papír.
A fájdalom epekedve forr,
kopár már a gyöngyöző zafír.
Emlékek? Állj... csak látszat.
Sebed épp most tűzben ég,
ne vonj magadat hallva vállat.
Tengerkék arcod még most is szép.
A holnap könnyezve vár,
talán még nem is sejted.
Lelked kiette, hol van a nyár?
Rántsd le róla a fájó terhet.
Talán Te magad vagy a vég,
nevetve nézz a napra,
el lesz fedve a sikoltó lék,
csak kérlek, számíts önmagadra.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
MarcziM.Mathias2023. január 3. 12:53
Szívvel, figyelővel gratulálok versedhez:
Mathias
m.falvay2022. december 29. 21:41
Nagyszerű bátorító vers .
Szívvel Miki
feri572022. december 28. 17:26
Remek alkotásodhoz Rajmund.
Szívvel gratulálok.
⛄🎄,Sikerekben, egészségben és boldogságban gazdag
Istentől megáldott nagyon boldog, sikeres Új esztendőt kívánok néked és a kedves családodnak!🍾🎉.
sok-sok szeretettel.
Feri
John-Bordas2022. december 28. 12:43
Kedves Rajmund, kiváló bemutatkozo versedet nagy szívvel és figyelovel olvastam, köszöntelek közöttünk, kíváncsi leszek a folytatásra is ölellek szeretettel János BUÉK