Anyu
Mikor egyedül voltam a házban,
néha fura dolgok tanújává váltam.
Csukódik az ajtó, ahol senki sincsen,
nyikorog a padló, pedig léptem nincsen
arra, amerről a hang jő.
S néha furcsa, hideg szellő
suhan át a szobán,
s különös illatot hagy maga után...
Emlékszem, oh, emlékszem még erre a szagra,
ez az én személyemre van szabva,
réges-régi illat, van már vagy tíz éve,
mióta nem voltam ennek kitéve.
Régen, emlékszem, anyám ágya mellett
állt sok gyógyszer, s ha innia kellett...
Ott volt a bor... mellette a vodka,
s dohányszaggal keverve jutott az orromba.
Ez a régi illat mindig őt idézi,
s remélem, Öcsém e verset nem nézi...
Mert ő is emlékszik még erre...
Hányszor nézett rám keseregve...
S nem mondta sosem, de az arcára volt írva,
anyu megint részeg... ez volt az ő kínja...
S most ismét ez illat... megtölti a szobát,
rég elment már tőlünk, nem issza a borát,
nem tölti már a cigit, nem zuhan a lépcsőn,
nem fogja a kezem, nem néz rám kérdőn.
S néha... mégis... mintha még itt volna...
valamiért tuti lekorholna...
"Verácska, hol az a kurva öngyújtó!"
Vagy valami ehhez hasonló.
Lett volna, amit rajtam keres,
vagy csak mosolyogva mondja:
"Megint sótlan a leves!"
"Apád megint a meccset nézi,
vagy a tavat ássa? Nézz ki!"
Ki tudja, honnan jutnak ezek most eszembe,
rég nem volt ő már a fejembe`.
Nem is emlékszem már semmi jóra...
Csak a rákra... s mondja, hogy még jól van...
Aztán, mikor elment s itt hagyott végleg,
apám sírva kérte, a szobába ne lépjek.
Terhes asszonynak halottra nem kell nézni,
mert lehet, a gyermeke ezt megérzi.
Én mégis mentem s összeszedtem a ruhát,
mit a koporsóban visel a temetése után.
S mondtam néki: "csak én vagyok, a ruhádért jöttem."
S nem is válaszolt, csak feküdt megtörten.
Nem mintha egy halott válaszolni tudna...
De Isten látja lelkem... bizony, jó lett volna.
Anyám emlékére
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Laminaria913(szerző)2023. április 11. 08:54
@eskarita: nagyon köszönöm,hogy olvastad.
S igen,remélem én is,hogy egyszer...... "kipottyannak belőlem a fájdalom darabkái" ,s csak az emlékek maradnak
eskarita2023. április 10. 09:00
Ide keverdtem, s megszorongatta a szívem! Szépen leírtad, remélem, egyben ki is írtad valamennyira magadból...a fájdalom darabkáit,és kívánom, majd lassan kipotyoghassanak a szívedből...hogy kicsit költői lehessek én is itt, ebben a hosszászólásban.
Laminaria913(szerző)2023. január 30. 10:56
@Callypso: köszönöm szépen
Callypso2023. január 30. 10:05
Az emlékek idővel egyre jobban átrendeződnek, átértékelődnek, és talán halványan kissé szebbé is válnak a lelkünkben... Csendes szeretettel gratulálok a versedhez!
Laminaria913(szerző)2023. január 6. 15:46
@Szickey_Me: oh...hálásan köszönöm....örülök,ha ilyen benyomást tett rád a versem.
Szickey_Me2023. január 4. 16:43
Nos, általában én nagyon szeretem a szavakat, szeretem a közelségüket, a barátságukat, ha lehetséges, és szeretem őket a közelembe kérlelni és engedni, és segítségül hívni őket, ha bármikor szeretnék megszólalni.
De most lényegében mégiscsak inkább hallgatnék.
Ez a Vers kiemelten az egyike azoknak, melyek annyira megérinthettek, és egyike azoknak is, melyek egyértelműen, kiemelkedőbben különleges, mindenképpen maradandóbb benyomást okozhattak.
Őszintén köszönöm, ha szabad és illendő,
és köszönöm szépen, hogy olvashattam,
Szickey
Laminaria913(szerző)2022. december 29. 12:20
@danhauser: köszönöm szépen!
danhauser2022. december 29. 11:43
Nehéz szavakat találnom..egyrészt a megírt történet miatt, másrészt amiatt, ahogy nagyszerűen megírtad mindezt..! Szívvel-szeretettel: Imre
Laminaria913(szerző)2022. december 28. 15:55
@gypodor: köszönöm
Laminaria913(szerző)2022. december 28. 15:55
@Motta: köszönöm
gypodor2022. december 28. 15:04
Szívvel
Gyuri
Motta2022. december 28. 13:12
Szomorú emlékezés.
Szívvel olvastalak.
Motta
Laminaria913(szerző)2022. december 28. 07:49
@Taki: ooh, ez csak egy része a rettenetnek amit a gyerekkoromnak nevezhetek. Volt ennél szörnyűbb is...sajnos....lehet azokat sem ártana kiírni magamból. Erre a versre készültem..tudtam hogy előbb-utóbb meg kell írnom,mert addig nem nyugszom meg. 2009-ben halt meg anyám,azóta húztam-halasztottam a dolgot,s most jött el a pillanat,hogy le tudjam írni,most érett meg bennem.
Köszönöm a hozzászólásod,s örülök,hogy olvastad a versem .
Laminaria913(szerző)2022. december 28. 07:45
@Sznearanka: igen,ez így van. Szerintem a gyerekkori élmények,a múlt tesz azzá,aki vagyok. Két út van előttem. Az egyik,hogy olyanná válok,mint a szüleim...vagy megpróbálom nem elkövetni az ő hibáikat (helyette gyártok sajátokat,mert senki sem tökéletes ugye),s próbálom kiheverni azt amit ők okoztak...s ennek ellenére is értékes,segítőkész ember lenni. Aztán majd,ha leéltem az életem akkor kiderül,hogy ez mennyire sikerült.
Laminaria913(szerző)2022. december 28. 07:41
@John-Bordas:
Hálásan köszönöm és örülök,hogy olvastad.
Taki2022. december 27. 17:07
A mindenit! Nem lehetett könnyű... nagyon láttatóra írtad! Őszinte, remek versed szeretettel szívelem!
Laci
Sznearanka2022. december 27. 16:49
@Laminaria913: Azokat a bántásokat, amit gyerekkorodban, korai felnőttkorodban otthonról cipeltél magaddal, így csillapodnak benned, hogy kiírod, leírod.
John-Bordas2022. december 27. 14:31
Drága Laminaria, elszorult a szívem versed olvasasa közben, fájdalmas sorok és valahogy olyan kozeliek is, nagy szívvel olvastam ölel János szeretettel BUÉK
Laminaria913(szerző)2022. december 27. 08:09
@m.falvay: köszönöm!
Laminaria913(szerző)2022. december 27. 08:08
@Sznearanka: hálásan köszönöm,hogy olvastad
Laminaria913(szerző)2022. december 27. 08:08
@frank67: köszönöm
Laminaria913(szerző)2022. december 27. 08:07
@orpheus3535: köszönöm....s igen ..sajnos igaz
Laminaria913(szerző)2022. december 27. 08:07
@ditte142: Kedves Erzsébet. Nagyon köszönöm soraid. És igen,az én gyermekeim mádhogy nőnek fel,nem iszom(egyéltalán soha sem,semennyit) és nem is cigarettázom. 5 gyermekem van,most már viszonylag nagyok,12-22év közöttiek. S remélem az ő gyermekkoruk nem hasonlít egy rémálomra,mint amilyen az emyém volt.
Laminaria913(szerző)2022. december 27. 08:04
@MarcziM.Mathias: köszönöm szépen
m.falvay2022. december 26. 21:26
Kesernyés , szép emlék sorok .
Szívvel Miki
Sznearanka2022. december 26. 21:24
Ez annyira megható, annyira jól megírtad... akár két szívet is érdemelne...
frank672022. december 26. 19:36
Megható vers, szívvel olvastam !
Feri
orpheus35352022. december 26. 17:58
megható, szomorú élet.
Ildikó
Csendhangjai2022. december 26. 17:40
Szomorú versedet szépen, igényesen megmunkálva tálaltad olvasóid elé.
Szívvel gratulálok - szeretettel:
Klára
feri572022. december 26. 17:37
Megható, szomorú emlékezésversed.
Szívvel olvastam.
Szeretettel.
Feri
ditte1422022. december 26. 17:36
Drága Laminaria!
Elakad a szó, az ember csak sajgó szívvel elgondolkodik, hogy milyen gyermeksorsok vannak, s hogy mit kell átélni a gyermekeknek, ha anyjuk ágya mellett ott az ital és a cigaretta.
S ezt az "illatot" kell szívniuk.
Remélem a saját gyermeked majd más példát lát, s örömteli gyermekkora lesz.
S ez némi elégtételt fog jelenteni.
Nagy-nagy szívvel, együttérzéssel, szeretettel gratulálok:
Erzsébet
MarcziM.Mathias2022. december 26. 17:15
Szomorú szívvel olvastam:
Mathias