Álmodva
Álmomban láttam a hóvirágfehér ajtót nyílni,
egy csöpp kisgyermek lépett ki rajta.
Ki szívemet kacajra fakasztja, olyasfajta!
Álmomban láttam, amint viháncolva fut felém,
s kezeit a magas égre tárja.
Már Ő is a tavaszt várja!
Álmomban hallottam, ahogy zengőn kiáltja:
"Apa, Apa! Ott repül a sok madár!"
Kik szárnyukat le sem szegik már!
Álmomban láttam kijönni az Anyját,
Ki mosolyodva nézte pici kislányát.
Létezésének Jóságát, kicsiny Picurkáját!
Álmomban ők voltak a Hercegnő s Királynő,
számomra a két Főhősnő,
s a két legfontosabb Gyémántkő.
Álmomban láttam a boldogságot,
amit e pár pillanat adhatott,
mit más meg nem adhatott!
Álmomban láttam önmagam tisztán, mikor,
egykoron magam voltam a király... De!
Ébredésem után már csak egy feleszmélő kolduskirály!
Mert élénken láttam az utat zúzó jégvihart,
egymástól elváló utakat s szélvihart.
Nem álmodtam többé királyi jogart...
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
balagi2023. január 1. 12:17
Szívvel olvastam szomorú soraidat! Minden jót kívánok!Ági