Csönd
Verset írnék...
Verset írnék, de mélabús elmém néma,
testem ósdi székem ölében pihen,
s akár egy dajka, el-elringat néha,
nyikorgása dalként melengeti a szívem...
A naplopás kínja keserget,
meztelen talpam csípősen sajog,
s bár már nem cipel magával terhet,
zengenek belőle a ropogós dallamok...
...én jól vagyok...
de bóbiskoló fejem már túl nehéz,
s szerencsétlen nyakam, a merész,
küzdelmét vívja szorgosan,
hogy megőrizze annak helyét...
...egy fenét...
Verset írnék...
írnék én verset szüntelen,
de utamat állja lesütött szemem,
s szemhéjam, akár egy fekete verem,
elzár a világtól teljesen...
Mert a csönd nem pihen...
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
MarcziM.Mathias2023. január 18. 21:30
Pompás vers!
Szívvel:
Mathias
1-9-7-02023. január 13. 16:51
Nagyszerű versedhez szívvel szeretettel elismeréssel gratulálok Anikó
kapocsi.ancsa2023. január 13. 05:58
:)
Igen, igen
a versekre rá lehet szokni, s hiányuk is elég erős tud lenni.
Tetszett, köszönöm.
Detti2022. december 25. 11:14
Verset írnék...
írnék én verset szüntelen,
de utamat állja lesütött szemem,
s szemhéjam, akár egy fekete verem,
elzár a világtól teljesen...
Mert a csönd nem pihen...
Szomorkás, nagyszerű versed együtt érző szívvel olvastam!
Betti
VandorSzekely(szerző)2022. december 24. 22:21
@m.falvay: köszönöm :)
m.falvay2022. december 24. 21:51
Kedves humorú gondolatok , nem vagy ezzel egyedül .
Szívvel Miki