Mondanivalónk
Mondtam, hogy mindegy,
Csak hangodat halljam, -
"Tessék, kérdezz.
Nincs olyan, mit szemed
Előtt meg ne valljak!"
Mondtam, hogy alsó,
Te mondtad, hogy köztes, -
Hogy "igen változó";
S nincs érv ellene, hogy
Engem megütköztess.
Mondtam, hogy szeretlek,
Mondtad, hogy te jobban. -
Mondtam, hogy az képtelenség,
Mert nevedre számban az íz
Orkánokra lobban.
Mondtad, hogyha jönnek
Pánikroham vágyak, -
Leszoktatsz a füstről,
Hogy helyette inkább
Karjaidba zárhass.
Mondtad, hogy elviszel
Messzire a bajtól: -
Éjszakába bújtatsz
A városnak gonosz,
Kárhozó zajától.
Mondtad, hogy akarod,
Hogy vadul csókolnál. -
"Gyere hát!" Mondtam én:
"De ha jössz, akkor engem
Halálra csókoljál!"
Tudtuk, hogy lenéznek.
S hogy jók nem csepegnek. -
Mindketten tudtuk,
Hogy szíveink ekképp
Együtt nem lehetnek.
Gyula, 2022. november 15.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Csendhangjai2022. december 21. 15:35
Kedves Ádám!
Nem tudom, mi leszel, ha nagy leszel, de hogy most költő vagy, az teljesen világos!
Szívvel gratulálok:
Klára néni
S_Patricia2022. december 21. 14:53
Drámai szerelmi párbeszéd. Szívvel gratulálok.
feri572022. december 21. 14:00
Nagyon szép lírai szerelmes vers Ádám.
Szívvel gratulálok.
Feri