Horváth Dániel (szaki)

Csak én érthetem

Utálom a siralmat,
Mit veled álmodok,
Melletted ébredni
Minek, ha nincs is hiteled?
Pillantásod számomra kábulat,
Rémuralom, hol nem én, nem én vagyok az úr!

Megváltás nélküli létezés,
Létezés nélküled megváltás!
Vétkezés veled és ellened,
Vakság, mi elveszett,
Mikor kivetett életed
Engem, engem, engem ugyan NEM!
Lidércek, mik széttépnek
Agyam rejtett féltekén,

Bizonytalanság jár,
Kell egy bizonyosság
Afelől, hogy nincs már mit elvennie tőlem,
Letörted szárnyaim, s elvetted
Az előttem szárnyaló
Félnótás embertől!
(Embertől, aki bizony néha embert is öl!)

Miféle lény az, ki nem magyaráz,
De véleményt azt alkot?
Levonni a következtetést
Minek, mondd, minek?
Főleg úgy, hogy
Ezen dolgokat
Csak én érthetem!