Majd?
Ismered azt, mikor nem lehet?
Csak tologatod a miérteket
ide-oda?
Ismered azt, mikor nem szabad?
Mikor hiába várod a holnapokat,
mert rést az időn egy se üt?
Ismered azt, mikor tennéd már?
Mikor a tornyot, mi csak rád vár,
tolnád oda, ahol a nap se süt?
Tennéd már?
Nem szabad?
Nem lehet?
Fenébe veletek, keretek!
Tágul az idő, végtelen,
a semmiből kiskapu, rés terem.
Ölelhetsz benne réteket, hegyet,
teremhet ceruzád álomszőtt kerteket.
Köddé omlanak kényszerű falak,
lehetsz, aki vagy, tenmagad.
Tennéd már?
Nem lehet?
Nem szabad?
Bánom is én a holnapokat.
Düledezhet váz nyűgje, torony,
az akarat csak el-eloson.
Ahova kell, oda.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
1111112023. február 12. 16:41
Kifejező vers,figyelőt és szívet hagyok nálad. Piroska
Szickey_Me2023. január 4. 15:26
:) Nagyon kellemes, szenvedélyes, tartalmas, és valóban, heves, erős, elszánt hölgytenyerekkel ragadja meg a napot.
Köszönöm nagyon!
Szickey
John-Bordas2022. december 19. 12:29
Jó vers, kitűnő bemutatkozás, nagy szívvel és figyelovel gratulálok hozzá, kíváncsi vagyok rá hogy milyen verseket írsz később, ölel János szeretettel
Sebi2022. december 19. 03:07
Hmm...
1-9-7-02022. december 17. 22:11
Versedhez szívvel szeretettel elismeréssel gratulálok Anikó
feri572022. december 16. 18:03
Remek, szép alkotás Zsófia.
Szívvel gratulálok és várom a következő versedet is.
Szeretettel.
Feri
orpheus35352022. december 16. 17:04
Keret a rabság!
Jó lett!
Ildikó
MarcziM.Mathias2022. december 16. 15:41
Ja, és figyelővel várom további verseidet!
MarcziM.Mathias2022. december 16. 15:40
Tetszik a legyintésed!!!
Szívvel:
Mathias
egoka722022. december 16. 14:17
Nagyon szépen fogalmazod meg milyen keretek között él az emberiség legnagyobb része,ki ezért ki azért.
Pedig az elérhető szabadság nincs messze,csak merni kellene.