Csak még egy kortyot!
Volt egyszer egy ember,
gyatra volt, csak teher
a világ szemében.
A félholt testének
arzént szánt a lélek,
s kankót a szemérem.
Elitta az eszét,
hányása szerteszét
szállongott lepkeként.
Megcsillant a fényben
egy könnycsepp, s ő tétlen
vágyta még a reményt.
Lap lapult az ágyán,
szobrász volt, és márvány
lett minden gondolat.
Tintából új nevet
faragott, szerelmet
és apostolokat.
Egy tűztől vad csókot,
egy partra sodródott
sellőlány ajkait.
Amikor nála volt,
drágakő volt a hold,
és a lány malachit.
A tinta ajándék
volt neki: egy játék
a sorsa sarán túl.
Volt egyszer egy ember,
többé már nem teher.
A mennyben kirándul.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Callypso2023. január 22. 00:14
Szomorú olvasni, de még szomorúbb belegondolni a versedbe, és az egész témába... Gratulálok!
daneei2022. december 21. 17:51
Érdekes alkotás ,tetszett ! Szívet hagytam.
Taki2022. december 17. 09:24
Megrázó sors...vers...szívelem!
Laci
S_Patricia2022. december 16. 23:05
Látványos, kicsit beletörődő "mennybemenetel". Szívvel.