Vihar-tépve
Megtépett már százezer vihar és
Ugyanúgy, vígan állok egymillió elé.
Árboc-törve élsz, és hiszel benne még,
Hogy a remény nem hal, hanem tovább él.
És végül meddig menjünk tovább?
Vezettél az úton, de most félre kell, hogy állj.
Egy csillag most követ, hol leszünk mi még,
Amikor a csillag még mindig az égen fent ott ég.
Hajó-törve sodródunk az árral,
Piszokkal, homokkal teli szájjal.
Halottnak hittek már minket régen,
Itt állunk mégis... Kissé megtépve.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
orpheus35352022. december 15. 05:49
A viharban is életben marad az ember, ha bátor.
Szeretettel gratulálok remek versedhez.
Ildikó
feri572022. december 15. 05:46
Remek alkotás.
Szívvel gratulálok.
Feri
gypodor2022. december 15. 04:56
Tetszik
Gratulálok
Gyuri
Nata2022. december 15. 00:40
Tetszik a versed! Pozitivitást, jövőbe vetett hitet sugall, gratulálok! ♥
Törölt tag2022. december 14. 19:46
Törölt hozzászólás.
MarcziM.Mathias2022. december 14. 18:53
Tetszik!
Szívvel:
Mathias
1-9-7-02022. december 14. 18:36
Vörösmarty jutott eszembe versed olvasás közben "Megfogyva bár de törve nem" kiváló kifejező versedhez szívvel szeretettel elismeréssel gratulálok Anikó
petrichor2022. december 14. 16:49
Remek vers, szívvel olvastam. András
Mikijozsa2022. december 14. 14:43
nagyon jó gratula