A dombtető
Lábam elé hullott egy száraz falevél,
Végső nyughelyét már befedte a dér,
Szívem most már érti, hogy mit regél a szél,
Lassan, komótosan közeleg a tél.
Nem mutogatja magát többé az ég,
Felölti a falu is szürke ködköntösét,
A szántókat áztatva szitál a halk eső,
S misztikus homályba bújik a temető.
A csöndes, magányos dombtető...
S e tetőn a sírkövek, mint sorkatonák, állnak,
Mohás mementói a keserves halálnak,
Köztük ott kóborol a hűvös, kósza szél,
S vele néhány emlék, mi vissza-visszatér.
A sírok fölé hajlik egy csupasz cserje ága,
Varjú ereszkedik a kopott kopjafára,
S ő most az egyetlen, ki a holtaknak őre,
Gondosan figyel épp a néma temetőre.
Alászállik az éj nedves koromleple,
Sötétlő szemeit a sírokra meresztve,
De megcsillan szemében egy apró gyertya fénye,
A szerető embernek töretlen reménye.
Léptek szaporodnak az elázott fűben,
De nem úszik most arca senkinek derűben,
Szomorú morajlás zeng az éjszakában,
S fellobban több helyen egy újabb gyertya lángja.
Magam is is járok, halkan botorkálva,
Mécsest helyezek rá az őseim sírjára,
S még gondolok egy fiatal, elvesztett barátra,
Kinek a testét egy gép zúzta halálra.
Noha mi most ide látogatni jöttünk,
El fog repülni az idő majd felettünk,
S bár közösen várunk az életünk végére,
E hely egyenként ölel majd minket keblére.
Testünk pihenője, lelkünk szabadsága,
Hátramaradt családunk égető magánya,
Elfojtott sírások, csak rejtve könnyező,
De eme könnyektől ázik a dombtető.
Akárhányszor vezet az utam ide engem,
Apám egy mondata dereng a fejemben,
Mert mindhiába intettem őt a pihenőre,
Így szólt:
Majd megpihenek, fiam, kint a temetőben...
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
VandorSzekely(szerző)2023. május 25. 13:25
@0123: nagyon szépen köszönöm.
01232023. május 25. 12:35
Gondosan megírt vers,gratulálok!
VandorSzekely(szerző)2023. január 31. 14:22
@Mikijozsa: köszönöm.
Mikijozsa2023. január 31. 10:35
szívvel olvastam és kívánok vigasztalás
MarcziM.Mathias2023. január 18. 21:31
Szép!
Szívvel:
Mathias
VandorSzekely(szerző)2022. december 25. 22:11
@Marych: köszönöm szépen :)
Marych2022. december 15. 20:19
Nagyon szép,és szépen összeszedett vers! Gratulálok! Marych
VandorSzekely(szerző)2022. december 14. 18:14
@Motta: köszönöm szépen :)
Motta2022. december 14. 17:44
Szép ez a dombtető.
Szível olvastalak.
Motta
VandorSzekely(szerző)2022. december 14. 13:49
@Bo_Flowers: nekem is örömet okoz ha másra hatással vannak a verseim. Hálás vagyok, hogy szántál rám időt, és neked is köszönöm a bíztató szavakat.
VandorSzekely(szerző)2022. december 14. 13:47
@Detti: hát az utolsó szakasz sok derék ember jellemét foglalja magába az bíztos. Igyekeztem már több versemben is emléket állítani édesapámnak. Neked is nagyon köszönöm a kedves szavakat és a figyelmet.
VandorSzekely(szerző)2022. december 14. 13:43
@John-Bordas: köszönöm a bíztatást, egy kezdőnek igen sokat jelent az elismerés és csak arra ösztönöz, hogy minél többet és bátrabban írjak. Köszönöm a figyelmet. :)
John-Bordas2022. december 14. 13:33
Kedves Lorinc,örülök hogy közénk jöttél, nem vagy tehetség nélkül annyi szent, a versed kitűnő bemutatkozás, nagy szívvel és figyelovel gratulálok hozzá, kíváncsi leszek a folytatásra is ölellek szeretettel János
Detti2022. december 14. 12:38
Akárhányszor vezet az utam ide engem,
Apám egy mondata dereng a fejemben,
Mert mindhiába intettem őt a pihenőre,
Így szólt:
Majd megpihenek, fiam, kint a temetőben...
Ismerős az utolsó sor... nagyszerű szomorú versed nagy elismerő szívvel olvastam, figyelőt hagyva gratulálok, és én is szeretettel várlak verseimnél!
Üdvözlettel: Betti
Bo_Flowers2022. december 14. 12:23
Jó hosszú tartalmas búcsúzós gyászoló hangulata van a versednek nagyon érzékien megérintettél vele szépen fogalmaztál szép szavaiddal ügyes vagy nagyon brávó gratulálok hozzá neked elismerésül csak így tovább ügyesen és én nagyon szépen köszönöm neked az élményt
VandorSzekely(szerző)2022. december 14. 08:40
Köszönöm a moderátoroknak a gyors segítseget.
Zsuzsa03022022. december 14. 07:06
Megható, szívszorító versedhez
szívvel, szeretettel gratulálok.
Zsuzsa
VandorSzekely(szerző)2022. december 14. 06:42
Köszönöm szépen mindenkinek a kedves szavakat, sajnos valami hiba folytán csak a vers fele került feltöltésre. Írtam már a moderátoroknak és remélem, hogy ha majd sikerült a teljes feltöltés, utánna újból elolvassák a verset. :)
feri572022. december 14. 05:57
Megható szomorú Búcsúversedhez Lőrinc.
Szívvel gratulálok.
Üdvözlettel.
Feri
1-9-7-02022. december 14. 05:28
Szívszorito versedhez szívvel szeretettel elismeréssel gratulálok Anikó
m.falvay2022. december 13. 23:30
Kedves Lőrinc !
Szép , komoly verset hoztál remek vers képekkel .
Az "alászállik"szíven ütött , ha lehet ne gyárts egyedi ikes igéket , van belőlük úgyis elég .
Szívvel Miki
Sfr2022. december 13. 23:12
Nagyszerű műalkotás, remekül átadja az érzéseket, hangulatot. Témájából fakadóan igen szomorú hangvételű, a felfoghatatlant, érthetetlent nagyon jól fogja meg. Festőien ábrázolja a sivárságot, magányt. A hideg szél szimbóluma, fagy, szitáló eső, némaság, kopasz fa tökéletes képek. Hasonlókat érez az ember ilyen helyzetben, a misztikus nagyon jó szó rá. Kellemesen olvasható, jó a dallama. Gratulálok, csak így tovább!