Unger Erika

A zsiráf

Vers az erőszakmentes kommunikációról

Hallottál már az afrikai zsiráfról,
erről a hatalmas állatról?
Bármily óriási is, egyúttal szelíd.
Lágyan dobban testében a szív.

Övé a legnagyobb szív a szárazföldön,
ezért sem viselkedik úgy, mint egy ördög.
Egyetlen rúgása halálos lehetne,
csakhogy az nem hozzá illene.

Ő ugyanis társait sohasem bántja.
Higgadt, nyugodt a lelkivilága.
Mert bizony, szívét szelídség uralja,
tanúsíthatja ezt az egész szavanna.

Hiába teríthetné le társát a rúgása,
mégsem teszi, dühét inkább kizárja.
Az erőszak szívét nem mérgezi,
a lelkiismerete azt nem engedi.

A zsiráf - ha ember lehetne -
érzései kifejezésére törekedne.
Azokat erőszakmentesen kommunikálná,
mert minden társát tiszteletben tartaná.

Pontosan tisztában lenne a szükségletekkel,
tudná, hogy azokról lemondani nem kell.
Ám figyelemmel lenne mások igényei felé,
az is számítana, amit a másik fél kér.

Érzés, szükséglet, megfigyelés, kérés,
ez a folyamatban a négy fő lépés.
Ezt hívják a zsiráftáncnak,
az ide-oda lépegetés varázsának.

Két fókusz, de egyszerre létezés:
együttérző odafigyelés, őszinte önkifejezés.
Ez az aranyközépút lényege,
elsajátítani mindenkinek ezt kellene.

A zsiráfnak van még tulajdonsága:
a növények tövisét feloldja a nyála.
Ugye, milyen csodálatos?
Ugyanakkor tanulságos.

A zsiráf - ha ember lehetne -
emberi fullánkokat enne.
Kimutatná együttérzését,
feloldaná mások tövisét.

Mondandóm végére értem,
következzék hát a lényeg:
a zsiráf - még ha csak egy állat -
példaképül szolgálhat.

Tanulj hát te is a zsiráftól
az erőszakmentes kommunikálásról!
Növessz te is nagy szívet!
Most már azt is tudjuk, milyet.