Ü_res emberek
Üveges tekintetek.
Semmitmondó szájgörbületek
ábrázata kering.
Keringő.
Már az sem a régi,
az üresség tánca csapkodja
a terem padlóját.
Sötét szobában keressük
a fekete macskát...
...ami nincs is ott.
Áruba bocsátottuk önmagunkat,
sérült vonalkód fedi.
Összeomlott hazugságunk erőtlen vára,
midőn ott uralkodtunk,
szerény igazság a vigasz mára.
Ígéretünk gyenge lábakon áll.
Ígéret.
E földet nekünk ajánlották.
Horizonton ülve
fénytelen programunk futtatja magát,
árnyakkal fekszünk,
s velük ébredezünk.
Naivan bedőlünk nekik.
Naivitás.
Különleges képesség, nem igaz?
Röpködhetünk a város felett,
hisz ajándék is jár hozzá.
Páratlan
könny-köpeny.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
orpheus35352022. december 11. 14:46
Összeomlott hazugságunk erőtlen vára,
midőn ott uralkodtunk,
szerény igazság a vigasz mára.
Keményen fogalmazol. Tetszett!
Ildikó
fufenka2022. december 11. 14:37
Jól ĺáttattad...
Bo_Flowers2022. december 11. 13:30
Szép dolog tőled kitárulkozni a szeretet hűtlenségéről nagyon megható érzéssel hoztad össze az egészet nagyon ügyes vagy megdicsérlek téged ezért megérdemled tőlem hogy bejelöljelek téged a kedvencemnek szívemet hagyva a versednél mert mélyen jól éreztem magam az olvasásával úgyhogy ezt köszönöm szépen neked az élményt ❤️️
John-Bordas2022. december 11. 12:56
Tetszik, jól megirt vers, nagy szívet érdemelt ölel János szeretettel