Therianthrop
Úgy kúszik elő belőlem a gondolat,
ahogyan a bezárt polip nyitja ki belülről
a befőttes üveg tetejét a tapadókorongjaival,
hogy minden egyes mondatom, amelyet kijelentek,
szűkíti a mozgásteremet a következőhöz.
Ahogy a meztelen alvó
húzza magára a lepedőt,
hogy ne figyelhesse meg az álmait
a nemeuklideszi geometriájú sarokban
a pókhálóján ülve meglapuló sokszemű angyal.
S miként az alsóbbrendű rovarcivilizációim
életterét szeretettel gondozva és rendben tartva
nézegetem majd a terráriumaimat és az akváriumaimat
a lakásomban később,
hogy már-már érezzem a tarkómon a jelenlétet,
amint a láthatatlan üvegfalon kívül,
kozmikus léptékűre hangolt gitárerősítőjével
a csillagközi térben kivisszhangosítva
a torzított pánsípon és didgeridoon játszva
nagy, domború, összetett és szivárványos szemeivel
tűnődőn és szenvtelenül méreget egy hétfejű isten.
2022.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
txaba_thot2022. december 12. 20:03
Jó vers, nehéz vers, de nekem ez túl személyes ahhoz, hogy szeretni tudjam.
Mindenesetre gratulálok!
Üdv, Csaba
feri572022. december 11. 05:42
Remek, egyedi szép alkotás Róbert.
Szívvel gratulálok.
Üdvözlettel.
Feri
Bobe662022. december 10. 18:31
Jó kis vers. Gratulálok
Böbe