Therianthrop
Úgy kúszik elő belőlem a gondolat,
ahogyan a bezárt polip nyitja ki belülről
a befőttes üveg tetejét a tapadókorongjaival,
hogy minden egyes mondatom, amelyet kijelentek,
szűkíti a mozgásteremet a következőhöz.
Ahogy a meztelen alvó
húzza magára a lepedőt,
hogy ne figyelhesse meg az álmait
a nemeuklideszi geometriájú sarokban
a pókhálóján ülve meglapuló sokszemű angyal.
S miként az alsóbbrendű rovarcivilizációim
életterét szeretettel gondozva és rendben tartva
nézegetem majd a terráriumaimat és az akváriumaimat
a lakásomban később,
hogy már-már érezzem a tarkómon a jelenlétet,
amint a láthatatlan üvegfalon kívül,
kozmikus léptékűre hangolt gitárerősítőjével
a csillagközi térben kivisszhangosítva
a torzított pánsípon és didgeridoon játszva
nagy, domború, összetett és szivárványos szemeivel
tűnődőn és szenvtelenül méreget egy hétfejű isten.
2022.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
istennyila(szerző)2023. április 24. 02:40
@txaba_thot: Hát ezt külön köszönöm! Pontosan az ilyen vélemények jelentik a legtöbbet a számomra. (Kissé megkésve, de mindenki másnak szintén köszönöm.)
txaba_thot2023. április 22. 07:47
Hát, sokadjára olvasom a verset... Azt hiszem működik nálam mégis, akárha tényleg túl személyes is.
A kedvenceim közül is az egyik legkedvencebbé válik lassan.
Na, még elolvasom párszor. 🙂
Üdv, Csaba
txaba_thot2022. december 12. 20:03
Jó vers, nehéz vers, de nekem ez túl személyes ahhoz, hogy szeretni tudjam.
Mindenesetre gratulálok!
Üdv, Csaba
feri572022. december 11. 05:42
Remek, egyedi szép alkotás Róbert.
Szívvel gratulálok.
Üdvözlettel.
Feri
Bobe662022. december 10. 18:31
Jó kis vers. Gratulálok
Böbe