Szabadság
Szabadság! Édes, mámorító ízed,
Erőteljes, játszadozó, bolond színed,
Mily kétszínű mosolyod, csintalan;
Tárva nyitva lelkem ablaka.
Bekopogsz rozoga ajtómon,
Nevetve hívsz, annyi a dolgom:
Kövesselek, vagy maradjak itt,
Mindegy, úgyis elhagysz kint.
Üt az óra, nem tudom, hányat,
Manapság már unalom támad.
Lehet, jobb is volt nélküled, mondom,
Erre elfordulsz s megátkozol.
Édes a bosszú, és keserű az alma,
Szabadságra vágysz, lelked hatalma;
Vigyázz mekkora kezeket nyújtasz ki,
Ki sokat mar, keveset kaparint.
Szundítok egy csendes tengeren,
Mely életemet sodorja nesztelen.
Bárcsak tudnám miért jó az embernek,
Ha üldözik, és nem marad veszteg.
Mindazoknak, akik nem tudnak unatkozni, kell nekik valami kihívás mindig.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
feri572022. december 7. 17:06
Remek szabadságversedhez Ákos.
Szívvel gratulálok.
Szeretettel.
Feri
Mikijozsa2022. december 7. 15:03
csodálom a versed szívvel olvastam elnyerte tetszésem