Jámbor Miklós

Amszterdami bár

Fűtött a vágy, hogy megéljem magam,
és követtem én, hülye, az agyam.
Csak követtem fránya szívem is,
és amibe már belekerültem, hamis.
Vagy legalább annak érzem ezt az egészet,
mert tested és szemed megigézett.
Ami kettőnk között volt, az szenvedély,
aztán meg jött rám a veszély.

Kár, pasik nem csokiból vannak,
megenném az összeset magamnak.
Elengedtem a biztosat a bizonytalanságért,
eddig csak egy éjszakán láttam szemét.

A szerelem miért ilyen nehéz?
Mondd, miért?
Életemben először szerettem igazán,
erre max, ami jöhet, az egy botrány.
Mondd, miért akartam én boldog lenni?
Ha élet az elém tett falat megemeli.

Lehet, tényleg belezúgtam a férfibe,
gyűrűt viselt, és még a férjét is bemutatta,
én akkor is megszerezlek, kerüljön bármibe.
Most is a számban van a csókod zamata.